Ha eddig azt hittük, hogy a digitális bennszülöttség/bevándorlás fogalmak tisztázása, használati köre kemény dió, hát most megkereshetjük a legalább eggyel nagyobb méretű kalapácsunkat. Az eddig megírt blogbejegyzések alapján a „Ki a digitális állampolgár?” és „Mitől lesz az?” kérdések kapcsán felmerülő aspektusok már önmagukban megérnének egy misét. Erről jut eszembe: nem tudok nem reflektálni arra, hogy az előadások alatt talán 10 perces rendszerességgel elhangzik „a technika nem ördögtől való” megállapítás. És ezzel azért egyet tudunk érteni. Történik mindez az ELTE PPK Nagy Sándor termében a Kazinczy utcai épület földszintjén. Mivel találkozni egyidejűleg ugyanezen épület alagsorában a büfé melletti faliújságon:

Büfészak?...

Vissza a témához: Mi alapján állapíthatjuk meg valakiről (magunkról), hogy digitális állampolgár-e? Elképesztő ötletek születtek: virtuális országhatár, aminek átlépéséhez állampolgárságra van szükség. Abban elég könnyen megegyezés született Zsuzsi felvetésére, hogy a digitális állampolgárságot nem vér szerint kapja meg valaki. Juhé, nem kell mennem állandó vérbitszint felülvizsgálatra… Előkerültek mindenféle kritériumok, amik mentén elindulhatunk az állampolgárság meghatározásához: be tudja kapcsolni a számítógépet (attól még nem állampolgár valaki, hogy átlépte az országhatárt), aktív és érdemi munkát végez (ööö, igencsak megcsappana a magyar állampolgárok száma, ha ezt a ismérvet bevonnánk az állampolgársági törvénybe…), nem „szemetel” (no komment)…

Talán az ügy tisztábban látásához digitális kompetencia és digitális állampolgárság viszonyának elemzése közelebb vihet. Ha az ISTE sztenderdeket nézzük, akkor a digitális kompetencia a felettes kategória, aminek alkotóeleme a digitális állampolgárság. Nem véletlenül van így, hiszen ez a rendszer adott „munkaterületekre” (tanuló, tanár, asszisztens) vetítve fogalmazza meg az elvárásokat. KONNEKT-közbeszédünk jelenleg inkább a digitális állampolgárság mint olyan körülhatárolásával küszködik, és még fog is… Ha továbbra is ragaszkodni akarunk a digitális állampolgárság analógiához, akkor én megint nem tudok másra kilyukadni, mint a tudatos jelző odabiggyesztéséhez. Ha valaki tudatos digitális állampolgár – na az már valami… Persze ez sem jelent megoldást, csak az állampolgársággal (tudatos állampolgársággal) párhuzamba állítva talán inkább a fogalom központi jelentése felé tereli a figyelmet: ami ugye nem az útlevél, nem is a vércsoport, leszármazás, esetleg házasságkötéssel megszerezhető lehetőség…

„A digitális társadalomba „befogadjuk-e” azokat, akik nem kompetensek?” Csak kibújt a szög a zsákból. Ahogy a nagybetűs írástudók létrehoz(t)zák maguk (foucault-i értelemben vett) doktrínáját, ugyanezt a valamiképp kirekesztő elitizmust éreztem a digitális írástudók csoportját illetően is. Tehát ugyanazon diskurzus együttes vallása alapján határozzák meg együvé tartozásuk, így kötve egybe és meg is különböztetve az egyéneket a többiektől. Így megkülönböztetve magunkat mi, digitális állampolgárok/ digitális írástudók a többiektől, akik nem azok. A megkülönböztetés alapja nem az eszközök, illetve programok, szoftverek elérhetősége, mert ugye az adva van mindenkinek. A megkülönböztetés sokkal inkább zajlik az eljárások alapján. Így (látszólag) jóval demokratikusabbak a lehetőségek, mert ugye az internet és a számítástechnika adott, lehet használni, tessék csak feltölteni azt a bizonyos digitális tolltartót…

A félreértések elkerülése végett: nem vádolom kirekesztéssel az éppen digitális szemléletformálásunkon munkálkodó oktatókat, facilitátorokat… Inkább csak ki kellett írnom magamból ezt a „rossz gondolatot”, hátha azáltal megszűnik létezni. Persze lehet, hogy pont egy blogon való megosztása által kezd el létezni a digitális valóságban. Ez esetben talán szemetelnék?... Remélem azért ettől eltekintve egyszer még én is megkaphatom azt a bizonyos digitális állampolgárságot. Illetve nem! Megkapni soha nem fogom. Maximum megszerezhetem…

És akkor rátérve a számomra sokkal érdekesebb témára: digitális kompetencia – kiemelve az érték és attitűd jelentőségét. „Nem elég, hogy képes vagyok valamire, de ahhoz pozitívan is állok és értéknek tekintem.” Gondolkodjunk el akkor ez alapján néhány eddig is szóba került dolgon: az olvasás kompetenciája, a helyesírás kompetenciája, tanulási kompetencia, munka-kompetencia…

És akkor jöjjön még az egyik kedvencem: a kérdezés kompetenciája: felmerült az előadáson az információszerzéssel és tájékozódással kapcsolatosan a jelenlegi hallgatók azon tulajdonsága, hogy inkább kérdeznek, mint tájékozódnak és utánajárnak. Mert kérdezni könnyebb, utána pedig ha a válasz mentén nem jártak sikerrel, máris lehet kit okolni (nem meglepő, nem saját magukat). Most felejtsük el egy darabig a lustaságot. Miért van ez? Mert jellemzően rosszul lettünk szocializálva a kérdezésre. Miért? Mert tanárok, pedagógusok tömkelege járkál köztünk „frontális őskövületnek” bélyegezve, melytől megszabadulni legkönnyebben úgy tudnak (gondolják), ha teret adnak a kérdéseknek. „Kérdezzenek!” („Mindegy, hogy mit, csak kérdezzenek már… na, valaki, ne csinálják ezt velem… - gondolják közben magukban.) 

Az ISTE alapján végignéztük a fentebb már jelzett 3 tanítási-tanulási folyamatbeli szerep digitális kompetenciáit. A tanulóknál merült fel a kritikai gondolkodás és problémamegoldás támogatása digitális eszközökkel. Számomra nem (volt) teljesen tiszta a viszony a problémamegoldás és a digitális eszközök között: adott problémát oldjanak meg digitális eszközök felhasználásával, képesek legyenek azokat relevánsan alkalmazni? Vagy a digitális eszközökkel fellépő problémákra legyenek képesek reagálni, esetleg egy e-learning felületen megjelenő feladatot tudjanak megoldani kritikusan? Azt nem mondom, hogy a dolog megvalósulását illetően teljesen megvilágosodtam volna, de a 14-18 éves korosztályra vonatkoztatott sztenderdek idevágó elemeit megnézve azért kezd realizálódni a tevékenység:

- Design, develop, and test a digital learning game to demonstrate knowledge and skills related to curriculum content.

- Employ curriculum-specific simulations to practice critical-thinking processes.

- Identify a complex global issue, develop a systematic plan of investigation, and present innovative sustainable solutions. 

- Analyze the capabilities and limitations of current and emerging technology resources and assess their potential to address personal, social, lifelong learning, and career needs.

- Configure and troubleshoot hardware, software, and network systems to optimize their use for learning and productivity. 

(ISTE, NETS for Students 2007 Profiles)

Nem kis elvárások ezek…

A tanárok kompetenciái közül az egyik legnehezebbnek a „formálódó digitális kultúra megértése és ennek megfelelő magatartás” tűnik. Vagyis hogy fogja fel a tanár, hogy egy formálódó kultúráról van szó. Persze lehet, hogy ezen kompetenciaelem kialakítása csak nekem okoz(na) nehézséget: kicsit úgy vagyok vele, hogy tudom is, meg nem is; pozitívan viszonyulok hozzá, meg nem is; értéknek tartom, meg nem is…

anita voltam