Mácsai Anita - Hamis Éden

Szeretek könyvet olvasni. Szeretek igényesen szerkesztett, szép könyvet olvasni. Szeretek kézzel lapozni és érezni a könyv illatát. Minden könyvnek először a címét, majd az utolsó mondatát olvasom el. Szeretek hagyományos könyvjelzőt használni. A könyvtárat a 21. században is életképes intézménynek és "jó helynek" tartom.

Szeretek kézzel írni, tollal, papírra. Mondhatni grafomán vagyok. A mai napig írok levelet, képeslapot, illetve ezeket postán adom fel. Szeretem olvasni mások kézírását. Hazaérve izgatottan várom, találok-e a postaládámban egy külföldről küldött képeslapot. Leülve a számítógép elé fásultan fogok hozzá íméljeim olvasásához és megválaszolásához.

A közvetett kommunikációban az írott szöveget preferálom: szívesebben írok esemest, mint telefonálok; inkább ímélt írok, mintsem hogy szkájpon felhívjak valakit. Nincs okostelefonom. (Még.)

Egy kurzus követelményeinek teljesítésekor inkább szóbeli vizsgára készülök fel szakirodalmi tételsor alapján, mintsem hogy bármilyen gyakorlati feladatot megcsináljak. Activity játszásakor csak a körülírást szeretem, rajzolni és mutogatni nem. 

Eddig sosem írtam blogot, még életemben nem használtam a Twittert. És eddig egész jól megvoltam nélkülük. Eddig. Ellenben használtam már cédulakatalógust, és jártam könyvtári raktárban. Mindettől sem jobb, sem rosszabb ember nem vagyok. 

Sőt! Őskövület sem vagyok! És nem is utálom a technikai fejlődést, (csak néha). Szét tudom választani azt, hogy mit szeretek használni, illetve mit hasznos használnom. 

Mindebből kikövetkeztethető, hogy nem vagyok az információs szupersztráda éllovasa, de azt sem mondom, hogy inkább gyalog mennék. Ezt a blogot eszköznek tekintem, ami segíthet a haladásban. Hogy meddig jutok, azt majd meglátjuk. Mindenesetre remélem, hogy nemcsak férfi munka, de jó mulatság is lesz...

anita voltam