Mácsai Anita - Hamis Éden

Szakirodalom ismertetése a következő könyvfejezet alapján: Csepeli György – Prazsák Gergő (2010): Örök visszatérés? Társadalom az információs korban. Budapest: Jószöveg műhely Kiadó. 181 – 213. o.

„A cselekvő emberek jellemzően használják, míg a „szolgálóemberek” örökösei jellemzően nem használják az internetet.” (213. o.)

A fent idézett mondat lakonikusan ugyan, de tökéletesen összefoglalja Csepeli György és Prazsák Gergő az internetezés és értékrend összefüggéseire vonatkozó következtetéseit Európa 20 országát illetően. A 2008-ban felvett European Social Survey adatait olyan hívónevek és elméletek alapján elemzik, mint Szűcs Jenő és Bibó István gondolatai Európa fejlődési régióiról, az etatizmus, Richard Florida kutatásai a tolerancia és a gazdasági sikeresség kapcsolatáról, Schwartz érték-tesztje vagy éppen Nietzsche terminusai.

A fejezet részletesen bemutatja azon komponensek értékeit az egyes országokban, illetve a komponensek összefüggését az internet napi rendszerességű használatával, melyeket együtt elemezve kirajzolódik a 21. századi Európa lakosságának három, egymástól jellegzetesen eltérő érték-orientációkkal rendelkező csoportja (cselekvők, lázadók, szenvedők). Megvizsgálva, hogy az adott csoportok milyen arányban képviseltetik magukat az egyes országok társadalmában, kísértetiesen hasonló térképet kapunk, mint amelyet Szűcs Jenő festett az 1980-as években, mikor is kora Európájának hiányosságait az 1000-es évek történelmi gyökerein keresztül kutatta.

Az említett könyvfejezet célja megkeresni, illetve jellemezni az egységesnek elképzelt európai információs teret, s benne Magyarországot. Mindezt a következő tényezők összehasonlításával teszik a szerzők: etatizmus, munkahelyi autonómia, bizalom, tolerancia, valamint az egyén és társadalom viszonya az értékek leképeződésében.

Sok meglepetés nem éri az olvasót az eredményeket szemlélve, ám az egyes összetevők értékeivel, s az azokban megbúvó háttérrel való szembesülés mindenképp időszerű és tanulságos 2012 magyar olvasói számára, akik fejében – ha mást nem, hát az olyan történelemkönyvből rémlő címek miatt, mint „Kelet és Nyugat határán” – ott motoszkál helyük és szerepük meghatározása Európában. 

A következőkben részletesebben áttekintek néhány olyan problémakört, melyek számomra a legtanulságosabbak voltak.

Etatizmus

Az etatizmus azt mutatja, hogy egy adott társadalom tagjai mennyire számítanak, illetve mennyire igénylik az állam gondoskodását. Az etatista értékrenddel rendelkezők gondolkodását olyan állításokkal való egyetértéssel jellemezhetjük, mint például: - az állam felelős az emberekről való gondoskodásban, - a munkanélkülinek joga van a neki nem tetsző munka visszautasítására, - a verseny káros, - az államnak hatékonyabban kellene ellenőriznie a vállalatokat, - a jövedelmeket egyenlőbbé kellene tenni, - az üzleti szférában és az iparban növelni kellene az állami tulajdont. (167. o.)

A különböző kérdésekre (4 db) adott válaszokat elemezve azt a képet kapjuk, hogy a Kelet országai, a kapitalizmusban kezdő, volt szocialista országokban (mint Magyarország, Bulgária, Oroszország) annak ellenére sem tűnt el az etatizmus iránti igény, hogy a gondolkodás, a szólás és a magántulajdon szabadsága adott. Köztük kevesebb a napi rendszerességgel internetet használók aránya, mint például a hálózati polgárok lakta Dániában, Hollandiában, Németországban. Az internet használatának mennyiségi értékein túl érdekes lehet elgondolkodni azon, milyen tevékenységet folytatnak, mennyiben web 1.0-ás vagy 2.0-ás eszközhasználattal jellemezhetők az adott országok internethasználói.

Munkahelyi autonómia

Hasonló képet kapunk, ha azt vizsgáljuk meg, hogy mennyi lehetőséget kapnak a munkavállalók saját napi munkájuk önálló megszervezésére, illetve a vállalatot érintő döntésekbe való beleszólásra. A legnagyobb autonómiával a skandináv országok munkavállalói rendelkeznek, míg a legkisebbel Magyarország, Szlovákia, Bulgária, Oroszország lakói.  Finnország, Norvégia és Svédország kivételével az internethasználat minden vizsgált ország esetében együtt jár a munkahelyi autonómia magasabb szintjével. (A kivételek esetében az autonómia szintje egyformán magas az internetet napi rendszerességgel és ritkábban használok között, s ez az arány – Dániát leszámítva – magasabb, mint a többi vizsgált ország esetében.)

Tolerancia

„Tolerancia nélkül a modern társadalmak konfliktuspotenciálja az elviselhetetlenségig fokozódna.” (195. o.) Az idézet mondattal indul a könyv toleranciáról szóló alfejezete, majd Richard Florida kutatásaira hivatkozik, melyek alapján összefüggés van egy adott ország, régió vagy város toleranciaszintje és gazdasági teljesítőképessége között (nem zárójelesen tárgyalandó, hogy a tolerancia akkor jelentős hajtóerő, ha a tehetségek versenye és fejlett infokommunikációs technológia társul hozzá)… A tolerancia mértékét a szexuális mássággal, illetve az idegenekkel (bevándorlókkal) kapcsolatos attitűdök alapján mérte a kérdőív. Minden összetevőt figyelembe véve hazánkban legalacsonyabb a tolerancia-index, azaz a többi kelet- és dél-európai országgal a skála egyik végé elhelyezkedve elutasító attitűddel rendelkezünk. A tolerancia-értékeket összevetve az internet használatának rendszerességével azt az eredményt kapjuk, hogy a napi rendszerességgel internetet használók átlagos tolerancia-indexe minden vizsgált országban szignifikánsan magasabb, tehát a legjobb értékekkel a svédek, svájciak, norvégok és hollandok rendelkeznek.

Értékrendek

Az értékrend-orientációk meghatározásánál a szerzők a fent bemutatottakon túl olyan tényezőket is figyelembe vettek, mint az altruizmus, az individualizmus, illetve a konformitás. Az így kialakult három csoport (cselekvők, lázadók, szenvedők) arányait áttekintve az egyes országok lakosságán belül kiemelendő, hogy a cselekvők legnagyobb arányban az észak-európai országokban fordulnak elő, átlagosan a társadalom 60%-át teszik ki. (Ez az arány Magyarország esetében kb. 9%.) A cselekvők azok, akik mivel önmagukat tartják az értékek hordozóinak, nem szorulnak külső jóváhagyásra, nincs bennük konformizmus, ugyanakkor jellemzi őket a tolerancia és a teljesség érzéséből táplálkozó altruizmus. Hazánkban Kelet-Európa országaihoz hasonlóan kritikusan nagy arányt képviselnek a szenvedők (Magyarország: 70%), akik voltaképpen csak a létezés nyomorúságának elviselésére törekszenek, teszik mindezt konformistán, gyanakvóan és gyáván, híján a toleranciának és tehetetlenségből fakadó altruizmussal. Ha az utóbbi jellemzést komolyan végiggondoljuk, akkor értjük meg igazán a röviden bemutatott fejezetet tartalmazó könyv címét: Örök visszatérés (kérdőjel nélkül).

Összegzés- és továbbgondolásképp elmondhatjuk, hogy bár az internet nem ismeri a határokat, de az internet használatának lehetőségével rendelkező emberek igen. És ezek a határok nem olyan egyértelműnek és kézenfekvőnek tűnő hiányosságokból erednek elsősorban, mint a szélessávú internettel való lefedettség vagy a nyelvi nehézségek. A minőség forradalmának bekövetkezését a múltból (talán nem is csak a közelmúltból) örökölt különbségek akadályozzák. Az európai társadalmak egységesülésének záloga semmiképp nem az internet eredményezte történelmi és kulturális sajátosságok elfeledése, hanem az ezeket adaptívan figyelembe vevő jövőtervezés – az információs kor minden lehetőségét minőségileg kihasználva.